Búcsú az osztálytermektől - nyugdíjba vonult pedagógusok előtt tisztelegtek

Generációk megszámlálhatatlan sokasága, gyerekek és kamaszok tömkelege tanulta meg vigyázó, útmutató, óvó és néha intő kezeik alatt, miként kell az életben viselkedni, miként kell megállniuk a helyüket. Száztizenhárman vannak, akik ősztől elhagyták a tantermeket és nem tanítanak már többé. Száztizenhárom frissen nyugdíjba vonult pedagógust ünnepelt péntek délután a Johann Ettinger Iskolaközpont kantinjában a Szatmár Megyei Tanács, a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség és a Tanügyi Szakszervezet.

„Pedagógusnak lenni nem könnyű, hisz a nap huszonnégy órájából huszonnégy órán keresztül, a hét hét napjából hét napon keresztül, életünk végéig azoknak kell lennünk. Még akkor is, ha a társadalom nem mindig becsül meg minket megfelelőképpen", fogalmazott Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes kétnyelvű beszédében, amelyben közvetítette Mariana Popa főtanfelügyelő üdvözletét is, aki elfoglaltságai miatt nem tudott jelen lenni.

Szintén nem tudott jelen lenni Csehi Árpád, az esemény főtámogatójának, a Megyei Tanácsnak az elnöke sem, őt Pataki Csaba alprefektus helyettesítette. „Be kell vallanom, kicsit izgulok, mert ritkán van arra példa, hogy ennyi pedagógus előtt kell felszólalnom. Főleg, hogy Önök között vannak olyanok is, akik az én életem útját is irányították", kezdte a Pataki. „Tudniuk kell azonban, hogy nekünk továbbra is szükségünk van Önökre, az Önök tapasztalatára, energiájára és segítségére, és ugyanúgy számíthatnak az én segítségemre. Az én ajtóm mindig nyitva áll Önök előtt", mondta alkormánybiztos.

Pataki Csaba részt vett a pedagógusok jutalmazásában is, mely során az ünnepeltek az érdemdiploma és egy szál szegfű mellett átvehették az Északi Színház (ki-ki etnikai hovatartozása szerint) valamint az Dinu Lipati Filharmónia idei idényének bérleteit.

A kitüntetettek mintegy fele volt jelen és vette át az ajándékokat, köztük Kónya László egykori főtanfelügyelő-helyettes.

Egyesek fiatalosan nyugodtan letagadhatták volna korukat, másokon komolyabb nyomokat hagyott a kíméletlenül múló idő vasfoga, de mindegyikük szemében szomorúsággal, vidámsággal és megértéssel vegyes fény csillogott. „Sok-sok egészséget és erőt kívánok mindannyiuknak és azt, hogy legyen idejük az el nem olvasott könyvek elolvasásához és az el nem hangzott beszélgetések megbeszéléséhez", csengtek amolyan végszóként Szász Piroska szavai a fülekben.

A díjátadás után a Művészeti Líceum tanítványai rukkoltak elő egy kis kulturális műsorral, majd pedig kezdődhetett a buli.